Kezdőlap





Tereprali & offroad


A helyszínről jelentjük


Hírlevél regisztráció





FIA Világkupa Állása


Versenynaptár





Galéria főoldal





Impresszum


Médiaajánlat


Fotó Szolgáltatások


Public Relations


Referenciák






Kérjük, írja be a keresendő szót (szavakat), és nyomjon Enter-t!





















Ez a marathonrally.com "Tereprali & Offroad" hírrovata. Az összes hír megtekintéséhez használja a hír alatti linket vagy a bal oldali fomenüt.









Headline: Rainforest Challenge 2012: Az orosz medve legyőzte a maláj tigrist














A közel 750 éves múltra visszatekintő Melaka a legelső maláj szultanátusok egyike volt, ma Malajzia harmadik legkisebb állama. Az egykori halászfalu ma a régió központja, 2008 óta az UNESCO világörökség része. Stratégiai fekvése miatt már a Ming-dinasztia idején fontos kikötője volt a kínai kereskedelmi flottának, olyannyira, hogy a kínai uralkodó egyik lányát feleségül is adták a melakai szultánhoz, így biztosítva a kínai befolyást. A kínaiak után 1511-ben először jöttek a portugálok, akiket 1641-ben elűztek a hollandok. 1795-ben a britek foglalták el a területet, amit 1818 és 1824 között ismét visszaszereztek a hollandok, majd az 1824-es londoni szerződésben végleg elcserélték a szumátrai Bencoolenért. 1941-től japán megszállás alatt volt, aztán a második világháború után ismét visszatértek az angolok. Az 1948-ban alakult Maláj Államszövetség 1957-ben a Brit Nemzetközösség független állama lett. 2012-ben pedig nemzetközi csapatok szállták meg, egyszerre huszonegy nemzet fiai érkeztek, meglehetősen furcsa harci gépeken, hogy megküzdjenek a környék erdeivel és hegyeivel.

A csapatok között voltak több mint tízéves tapasztalattal rendelkező veteránok, mint a lengyel Janaszkiewicz házaspár, és első alkalommal versenybe szálló újoncok egyaránt.

Első alkalommal érkeztek résztvevők az egyik legközelebb lévő, szomszédos államból, Bruneiből, méghozzá egy komplett családi csapat, apa és két fia. De a legtávolabbról is egy újonc csapat érkezett, egészen Venezuelából. A Team Azimut legénysége csak a dzsngelharcban számított kezdőnek, hiszen volt már dobogós helyezésük az ausztráliai Outback Challengen, a 2012-es Dakaron pedig a T1.2 kategória legjobbjai voltak. A legjobban megépített autóval is ez a sokoldalú csapat büszkélkedhetett, meg is kapták az ezért járó különdíjat. Szokás szerint volt megint egy női csapat is, az átépített Vitara kormányánál Narimah Samat 'Nurin' ült, aki a malajziai TV3 Explorace kaland-reality egyik győztese, a navigátora pedif Norhayati Jamaluddin 'Yati', aki két évvel ezelőtt már húzta a csörlőkötelet az RFC-n. A legkiemelkedőbb újoncok pedig a az orosz Távol-Keletről érkezett Roman Kulbak és Alexander Leonov alkotta páros volt, akik már a prológon megmutatták, hogy komolyan kell velük számolni.

Bár a tavalyi győztes Mervyn Lim kettőt is megnyert a hat prológ SS-ből, egyszer pedig második lett, viszont egy szakaszt nem tudott befejezni, az újonc orosz páros viszont mind a hat szakaszon a legjobb öt között végzett, csakúgy, mint a másik vlagyivosztoki csapat, Valery Lyubarenko és Alexey Konstantinovich, így a nap végén nem kis meglepetésre a két orosz Suzuki állt az élen 507, illetve 506 ponttal.
A prológ során a tengerparton kialakított hat speciálon még a venezuelaiak is remekül szerepeltek, egy első, és két második helyezésük ígéretesnek tűnt, ám később a dzsungel túl szűknek bizonyult a hosszú, széles és magas Toyotájuknak.

A Melaka körüli terep bizony jókora meglepetést tartogatott a többi csapat számára is, akik közül kevesen hitték, hogy az ország harmadik legkisebb területű állama, mely sem magas hegyekkel, sem komoly őserdővel nem dicsekedhet, ilyen komoly kihívások elé állítja őket. Ugyanis a világ egyik legismertebb, mára legendássá lett offroad versenyének, a malajziai Rainforest Challenge jubileumi, 15. rendezvényén a sorozat történetének legkeményebb Twilight Zone fantázianevű szakaszával kerültek szembe. Az alig 12 kilométeres szakaszt az első csapatok 36 óra alatt tudták csak teljesíteni, míg a konvoj vége csak kerek 48 óra múlva ért ki az erdőből. Az összesen 19 terepjáróból (ebből 12 versenyautó, a többi kísérő, versenybíró, szerviz és elsősegély-nyújtó) műszaki okok miatt kettőt bent is hagytak az erdőben, ezek mentésére csak két nappal később ment vissza egy jól felszerelt és felkészült csapat. És mindez esőmentes időben! Képzeljük csak el, hogyan végződött volna a kaland, ha az ilyenkor szokásos monszun tovább nehezítette volna a versenyzők dolgát. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a csapatok nagy része túlzottan könnyelműen vette az első ránézésre nem túl nagy kihívást mutató szakaszt, és úgy voltak vele, hogy még aznap estére kiérnek a kijelölt táborhelyre, ezért nem vittek magukkal kellő mennyiségű élelmet és ivóvizet sem, aztán 24 óra elteltével néhány önkéntes gyalogszerrel volt kénytelen az ellenkező irányból utánpótlást vinni a dzsungelben rekedteknek.

Az idei TZ fő nehézségét a szűk nyomvonal és a rengeteg meredek kaptató jelentette. A legnagyobb méretű autóval induló venezuelai csapat vissza is fordult még a táv egyharmada előtt, ahogy a Range Roverrel versenyautóval és Toyota Hilux kísérőkocsival induló brunei csapat is alig néhány óra elteltével ugyanott jött ki az erdőből, ahol bementek. A növényzet olyan sűrű volt, hogy az égboltot sem lehetett látni, és egy idő után a fáradt, a párás melegben izzadtan dolgozó résztvevők már azt sem tudták, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Összesen 12 nagyobb és számtalan kisebb emelkedőt kellett megmászni, ezek némelyike több mint 70 fokos volt, autónként több mint százszor kellett a csörlőt használni, ráadásul állandóan úgy, hogy célszerű volt oldalirányban is kipányvázni az autót, mert a csúszós lejtők oldalában mély szakadékok várták az óvatlan offroadosokat. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzájuk, és eső nem nehezítette a dolgukat, ahogy a korábbi években megszokott piócák hada sem.

A nem várt nehézségek miatt végül a TZ nem számított bele a végső értékelésbe, a teljes táv teljesítéséért kapható 200 pontot végül nem írták jóvá senkinek, ami a végén egy kis nézeteltérésre adott okot és sportemberhez nem méltó cselekedethez vezetett. Ennek alapvető oka volt, hogy a szabályok értelmében csak akkor járt a kétszáz pont, ha a négyes csoportokba osztott versenyzők minden autója végigment volna, ám mivel pont a végső győztes orosz párossal azonos csoportba beosztott venezuelaiak önként visszafordultak, ezáltal már a csoport többi tagja eleve elvesztette a pontszerzés lehetőségét, hiába küzdötték magukat keresztül azon a pokoli 12 kilométeren. Ám minden történést megvizsgálva, a versenybizottság végül úgy döntött, hogy senki nem kap pontot a TZ teljesítéséért, mert mint apránként kiderült, maradéktalanul egyetlen csapat sem tartotta be a szabályokat, többen megpróbálták lerövidíteni az útvonalat, motoros fűrésszel igyekeztek utat vágni, illetve volt olyan versenyző, aki helyett a szervizcsapat egyik tagja vitte át a versenyautót a rázósabb részeken.

Így éles küzdelemben tíz nap és harminc speciálszakasz után mindössze 53 pont különbség döntött a végső győztes kilétéről. A 30 szakaszon maximálisan megszerezhető 3000 pontból végül a teljesen újonc vlagyivosztoki orosz team, Roman Kulbak és Alexander Leonov 2673-at, míg a tavalyi győztes, a hazai pálya minden előnyét élvező melakai Mervyn Lim 2620 pontot gyűjtött. A címvédő ugyan tizenegyet is megnyert a harminc szakasz közül, begyűjtve a maximális száz pontokat, míg az orosz csak öt szakaszon bizonyult a leggyorsabbnak, ám a versenyt népszerűsítő összes plakáton és kiadványon szereplő hazai sztár két szakaszt nem tudott teljesíteni, ezekért csak húsz-húsz pontot kapott, míg Kulbak minden speciált teljesített, ráadásul mindig az első öt hely valamelyikén végzett, a 23-as SS kivételével, ahol egy szabályos hátraszaltót mutatott be a Suzukival, amikor rögtön a rajt után csörlő nélkül, lendületből próbált meg felugratni egy meredek partra, de az autó talpraállításával együtt is még a nyolcadik legjobb időt érte el ebben a speciálban. Ráadásul az orosz pilóta remekül használta ki Lim mindkét megingását. Az egyiket megnyerte abból a két SS-ből, amit a malajziai nem tudott teljesíteni, a másikon ötödik lett, így csak ezen a két szakaszon 144 pont előnyt szerzett, amiből 53-at a végére is megőrzött.

A verseny történetében először fordult elő, hogy egy "elsőbálozó" győzzön, ráadásul Simon Buck tíz évvel ezelőtti diadala óta ő az első külföldi, aki a sok hazai bajnok után győzni tudott. Tette mindezt egy kis, 1.3-as motorral szerelt autóval, és elektromos csörlővel!

Az idei RFC ismét bebizonyította, hogy semmi sem lehetlen, minden csak elszántság és határozottság kérdése. A melakai jubileumi verseny méltó volt az RFC eddigi hírnevéhez, és tovább erősíti annak legendáját.

2013/01/30 14:09 CET | Szerző: MR/Góg László, Paolo Baraldi/Kónya Rita





















Copyright 2007 - 2011 | Impresszum / Kapcsolat / Referenciák | Minden jog fenntartva
Irodák / Képviselők: London | Budapest | Qatar | Cairo | Kuala Lumpur | St. Petersburg | Praha | Manila
Magyar iroda: Kónya Rita | Berzsenyi u. 17. | 8900 Zalaegerszeg | Hungary
Telefon: +36 20 467 52 73 | Fax: +49 30 48 49 83 087 | E-mail: hungary@marathonrally.com